A szenvedés és a betegség az első lépéseket jelenthetik. Felismervén milyen szánalmas érzelmek és merev hitek korlátozzák az életünket, a lélek nagyobb teljességre törekszik.
Az élet és a halál lényegéhez közelíteni akkor válik igénnyé, amikor az ember belefárad a megszokott viselkedésbe és előítéletekbe.
“Még a betegség is értékes, minthogy megtanít minket a létezés múlékonyságára….Vedd hasznát a testednek, és ismerd fel a benne rejlő bölcsességet.”
Elmélkedés és tanulás:
“Keresztülvágva az intellektus határain, az elme természetes ragyogásával ösztönös állapotában mutatkozik meg, okoskodás, ragaszkodás és mohóság nélkül. Befelé tekint, önnön bölcs természetének lényegét látja az önkifejezésben.”
