A természetgyógyászatban a betegség legáthatóbb és legkrónikusabb formája abból ered, hogy nem ismerjük fel minden jelenség egymással összefüggő eredetét, és önmagunk igaz természetét.
A három alapvető megpróbáltatás
A természetgyógyászatban a betegség legáthatóbb és legkrónikusabb formája abból ered, hogy nem ismerjük fel minden jelenség egymással összefüggő eredetét, és önmagunk igaz természetét. Ebből az alapvető tudatlanságból születik a vágy és az agresszió, melyek felébresztik a hiányosság és belső szegénység, valamint a fenyegetettség és magány érzését.
Az ilyenfajta érzelmi zavar fiziológiai stresszt eredményez, melynek során fokozódik az érzelmi egyensúlyhiány.
Dr. Lobsang Rapgay szavaival élve: “Az olyan negatív érzések, mint az irigység, gyűlölet és félelem, az elmén keresztül nem tudnak közvetlen fizikai formát ölteni, de mikor szokássá válnak, testünkön belül szervi változást is eredményezhetnek”.
Noha a tibeti gyógyászat elismeri a kórokozók, a helytelen étrend és viselkedés káros hatását az egészségre, az emberi tudatlanságban gyökerező kapzsiságot és agressziót tekinti a legalapvetőbb szenvedésforrásnak, egyik a másikból ered.
A buddhista filozófiában a gyógyászat a boldogságra való törekvés alatt húzódó elégedetlenség érzetét mutatja be. Ezen túl közeli kapcsolatot fedez fel a fizikai és érzelmi szenvedés, valamint a testi létet jellemző eltávolodás érzete között.
Dalai Láma egyik írása: “Ösztönös Buddha-természetünket ősidők óta megzavarja a tudatlanság, kapzsiság és agresszió ereje, melyeket a disznó, a kakas és a kígyó szimbolizál…Ezek az érzelmi ösztönzések korlátlan lehetőségeink útjában állnak, emiatt lelkünk örökös vándorlásra kényszerül”
Ha ezt a három “agymérget” felismerjük a legrejtettebb megtestesülésükben, akkor belelátunk a betegségek eredetébe, vagyis megtettük az első lépést a bölcsesség felé.
Buddha szavai: “Az egész élet szenvedés. Mikor az ember ezt tisztán látja, a szenvedés megszűnik létezni”