Az öt elem

A tibeti gyógyászati filozófia értelmében minden élő és élettelen jelenséget az öt alapvető elem – föld, víz, tűz,
levegő és éter – alkot ami a mindenségen belüli dinamikus, terjedő erőket szimbolizálja.
“Föld nélkül nincs alap. Víz nélkül nincs, mi összetapasszon. Tűz hiányában mi érlel vagy forral? Levegő nélkül nincs növekedés, és éter nélkül sem lehetőség, sem hely nincs arra, hogy a fejlődés megtörténjen.” írja dr. Yeshi Donden.
Az emberi fiziológia összefüggésében a föld elem a fizikai összetevőkkel társul, olyanokkal, mint csont, bőr,
köröm, haj. A víz a test nedveit jelenti, míg a tűz az anyagcsere és az emésztés során felszabaduló hővel kerül
összefüggésbe. A levegő vagy a szél minden akaratos és akaratlan testfunkciókért felelős energia, végül az
az éter a tudathoz kapcsolódik.
A test elemei között, ugyanúgy, mint a test külső és belső környezete között fellépő egyensúlyhiány fizikai zavart, betegséget eredményez. A halál bekövetkeztével a testet alkotó energiák feloldódnak egymásban: a föld a vízben, a víz a tűzben, a tűz a levegőben. Mikor a levegő elemei az éterbe vesznek, azok, akik jártasak a meditációban, az elemek összetett esszenciáját mindent betöltő fénynek látják.
Az öt alapvető elem minden élő szerv alapja, egyensúlyhiányuk minden betegség eredendő oka.

Az elemek alakja:
A test csakra-rendszerének összefüggésében a föld elem szilárdságot biztosít és az altesthez, valamint a gáthoz
kapcsolódik. A víz elem a nemi szervekhez és a termékenységi esszenciákhoz köthető.
A tűz a köldök területéhez, a levegő a szív közepéhez. Az éter pedig a fej és a torok tájékához.